Pócsiné Munkácsi Gabriella: Irodalmi hanglemezek Magyarországon, diszkográfia 1953-74 c. művének [Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, Budapest, 1975] első részében olvasható az alábbi tanulmány a Hungaroton hanglemez-számozási rendszeréről. Az alábbi sorok tehát 1974-ben íródtak, amikor nemhogy CD-k, DVD-k, de még műsoros kazetták sem voltak forgalomban Magyarországon. Ettől függetlenül a tanulmány időtálló és tanulságos...

A HANGLEMEZEK GYÁRTÁSI, SZÁMOZÁSI RENDSZERE

Az MHV is, mint általában más hanglemezcégek, eleinte normál (78-as percenkénti fordulattal lejátszandó), később hosszanjátszó (long play) hanglemezeket gyártott. A normál hangfelvételeket eleinte viaszlemezre vették fel, és csak 1952. szeptember 17-én lépett a felvétel és a hangszalag. Ettől kezdve szalagról készült a lemez, ill. a matrica, és az áruforgalmi ügyintézők döntötték el, hogy erről a hangszalagról milyen hanglemez készüljön. Minthogy Magyarországon hosszú évekig nem volt mikrobarázdás lemezjátszó készülék kapható, kifizetődőbbnek látszott a normál lemez előállítása és így még a 60-as években is találunk szalagról készített normál hanglemezt. A technikai fejlődést azonban nem lehetett megállítani. Az 1956-os kereskedelmi katalógus tanulsága szerint akkor már kb. 20 db. mikrobarázdás hanglemez volt megjelenésre előkészítve.

A mikrobarázdás hanglemez 1958-tól kezdve rohamosan kiszorítja a piacról a normál lemezeket, sajnos olyannyira, hogy ma már csak a felvételi könyvekből és a fennmaradt katalógusokból tájékozódhatunk – nem mindig bibliográfiai pontossággal – az első idők felvételeiről.

A vállalatnál megalakulásától napjainkig háromféle számozási rendszert használnak. Mindegyik kapcsolatban áll többé-kevésbé a másikkal, a fejlődés során olykor az egyik átveszi a másik funkcióját. A számrendszerek kialakításában mindmáig nem vett részt sem irodaszervező, sem könyvtári szakember, ezért nem tekinthető kifogástalannak, kiforrottnak; noha mai formájában - mint ez a későbbiekben kiderül – a cég fennállása óta ez a legrendszeresebb és legszűkszavúbb számozási rendszer.

A háromféle számozás a cégen belül szokásos elnevezés szerint:

1. Felvételi szám

2. Matrica szám

3. Lemezszám

SZÁM- ÉS BETÜKOMBINÁCIÓK JELENTÉSE

1. A felvételi szám

A cég megindulásakor, mint említettem, a felvételek viasz (lakk) lemezre készültek. Ekkor a felvételi szám egy lemezoldalra szólt, és ez automatikusan a matricaszámot is jelentette, hiszen a viaszlemezről közvetlenül galvanoplasztikai eljárással készült a gyártás alapjául szolgáló matrica. Ezért kapott egy hosszabb mű több felvételi számot is, hiszen már a felvétel időpontjában lemezoldalakra bontva kerülhetett csak rögzítésre, 3 - 3,5 perces egységekben a 25 cm-es lemezeknél, és 4,5 – 5 perces egységekben a 30 cm átmérőjű lemezeknél. Mindez természetesen még a 78-as percenkénti fordulatú, ún. Normál lemezekre vonatkozik. A felvételi könyvekbe egyszerű növekvő számsorban kerültek be a művek, s így a felvételi és gyártási (matrica) számok közötti egyezés érthetővé válik.

Mikor a felvétel már hangszalagra készült, a fenti eljárást továbbra is használták, mert a végtermék változatlanul a 78-as fordulatú 25 vagy 30 cm-es normál lemez maradt. Kb. 1958-tól, a mikrobarázdás hanglemezek széles körű elterjedésétől kezdve azonban már nem volt szükséges előre meghatározni az ún. oldalbontást, s a szalagra rögzített műsorról később derült csak ki, hogy milyen típusú lemezen, milyen beosztásban kerül csak elhelyezésre. Így a felvételi szám elszakadt a hanglemeztől, és a továbbiakban csak az aznap elvégzett felvételi munka sorszámaként szerepelt. A felvételi számokat 1970. február 9-ig használták, s az ún. felvételi könyvek regisztrálják több-kevesebb pontossággal.

1970. február 9. óta a felvételek eleve lemezre szerkesztett formában készülnek, és minden felvétel a majdani lemezszámát viseli. A napi felvételi munka regisztrálására ettől a dátumtól kezdve egy sorszámozás nélküli ún. munkalap szolgál, s a hangfelvétel regisztrálásáról egy ún. párosító lap ad pontos mindenre kiterjedő útmutatást.

2. A matricaszám

A matrica az a galvanoplasztikai eljárással készült fémtárcsa, amelyről a sorozatgyártásban a hanglemezt préselik. A matricáról egyszerű ránézéssel nem állapítható meg, hogy milyen műsort tartalmaz, ezért szükséges, hogy a teljes gyártási folyamaton keresztül szemmel is megkülönböztethető jelzést viseljen, amely a tartalmáról felvilágosítást ad. Ez a matricaszám, melyet a hazai állami hanglemezgyártás kezdetén a felvételt tartalmazó viaszlemezbe, a magnetofontechnika bevezetése óta pedig az ún. átvágás során készült lakkfólia lemezbe gravíroznak, és amely a műsorral azonos módon kitörölhetetlenül követi a kidolgozás minden fázisában a lemezt. A könnyebb megkülönböztethetőség érdekében a matricaszámot, amíg ez különbözött az ún. lemezszámtól, feltüntették a hanglemez címkéjén is (határdátuma: 1967. Január 1.). A matricaszám a normál lemezek esetében – mint említettem – egybeesik a felvételi számmal.

A mikrolemez—gyártás Magyarországon 1956-ban indult meg. A kereskedelem részére ekkor un. Lemezszámozás kezdődött, a vágócsoport és a présüzem számára pedig egy ettől eltérő – elviekben az eddigi lemezszámozástól is eltérő – mikromatrica-számozást vezettek ne. A lemez mindkét oldalát külön-külön számozással látták el; az első magyar gyártmányú hosszanjátszó hanglemez, amely Erkel Bánk Bán c. operájának részleteit tartalmazza, MM 001-002 matricaszámozást kapott (lemezszáma HLP 101). Ez a matricaszámozás tehát páratlan számmal mindig a lemez „a”, páros száma a ’b” oldalát jelzi. A számozás 001-től 2708-ig haladt növekvő számsorrendben. A matricaszám betűjelzésének értelme MM = mikromatrica. Körülbelül 1960 óta ez a betűjelzés differenciálódott az alábbi csoportokra:

MS = 17,5 cm átmérőjű single play lemezek matricája
ME = 17,5 cm átmérőjű extended play lemezek matricája
MM = 25 cm átmérőjű lemezek matricája
MMX = 30 cm átmérőjű lemezek matricája

A matricaszámhoz járulékos jelzésként kerülhet az azonos műsorról készült átvágások sorszáma (római számokkal) és az átvágást végző műszaki szakember monogramja. Mindez a lemez bibliográfiai leírását nem érinti, minthogy a tartalmat illetően esetleges.

3. A gyártási szám

A munkálatok legbonyolultabb része, mert bár többször átdolgozták a vállalat működése során, de egyszer sem végiggondolt rendszer szerint. Az egy-egy időszakra jellemző számozási technikán belül a rendszernek meg nem felelő számozások is előfordulnak, éppen ezért a rendszer fejlődésének egyik stádiuma sem nyújt egyértelmű biztonságot a kiigazodáshoz. A végleges megoldást csak a cég teljes felvételi-, ill. lemezállományának gondosan ellenőrzött analitikus leírása hozhatja meg.

A hanglemezszámozás (gyártási szám) két részből áll: egy betűjelzésből és egy számjelzésből. Mind a mai napig, noha a rendszert sokszor tökéletesítették, ez a betű- és számjelzés szószaporító – bizonyos adatokat többszörösen is közöl. Szinte érthetetlennek tűnik az 1950-es évek jelzésrendszere, amely éppen szószaporító jellegénél fogva számtalan hiba forrásává vált.

A betűjelzés négy információt tartalmazhat: a gyártó országra, a méretre, egyéb műszaki jellemzőkre és a műsortartalomra vonatkozó információkat. Az utóbbi kettő az állami hanglemezgyártás megkezdésétől az 1967-es hanglemez-számozási reformig volt érvényben.

A betűjelzések a következők:

MŰFAJ:

SZ = művész (zenekari és kamarazene, versenymű, opera)
K = kórus (kivéve a mozgalmiakat)
O = operett
MO = mozgalmi
NZ = népzene (folklór)
MD = magyar dal (vagyis az ún. magyar nóta), de ebbe a kategóriába sok valódi népzenei műsor is belekerült
T = tánczene
MR = mese
D = diafilm kísérő műsor

MÉRET:

Az erre vonatkozó jelzés még a betűjelzésen belül is ismétlődhet, de 1951 óta állandónak vehető, hogy az

N = nagy (azaz 30 cm) és a
K = kicsi (azaz a normál lemez-időszakban 25 cm-es, a későbbi időszakban 25, ill. 17,5 cm átmérőt jelent).

A betűjelzésnek ez a része csak az 1961-es számozási reform időszakában maradt el.

Valamennyi további betűjelzés csak a hosszanjátszó lemezek gyártásának megindulásától kezdve lépett életbe, így a normál lemezek betűjelzése az előző két betűcsoporttal értelmezhető. (Itt is, a továbbiakban is, lesznek ettől a logikai rendszertől eltérő egyes hanglemezek, amelyek jelzéskombinációja a már említett rendszerbeli illogikával magyarázható).

A hosszanjátszó lemezek bevezetésével megjelenő új betűjelek:

H = Hungarian
LP = long play (azaz mikrobarázdás, hosszanjátszó hanglemez, tekintet nélkül a fordulatszámra). További külön betűjelzés nélkül általában 25 cm átmérőjű, 33 1/3 fordulatú lemez jelölésére szolgál.
X = a 30 cm-es lemezek betűjele az LP mellett. (Az X betűjelzés már a normál lemez-korszakban is a 30 cm-es méretre utalt a matricánál).
LPK = az EP betűjelzés korábbi formája
L = az SP betűjelzés korábbi formája
EP = extended play (17,5 cm átmérőjű, 45 fordulat/perc, lemezoldalanként egynél több számot vagy kb. 6-7 percnyi műsoridőt tartalmazó hanglemez).
SP = single play (17,5 cm átmérőjű, 45 fordulat/perc, lemezoldalanként egy számot vagy kb. 3 percnyi műsoridőt tartalmazó hanglemez).
S = stereo (a többi betűjel előtt, ill. Az SP-lemezeknék a betűjelzés után: SPS).

Az elmúlt évek új jelzéseként találkozhatunk az olcsó sorozatot jelző

HLX = 30 cm-es mono
SHLX = 30 cm-es stereo

jelzetekkel.

SZÁMJELZÉS:

A betűjelzés mellett minden hanglemezen számjelzés is van, a számjegyek történetileg és tematikailag változnak.

A mikrobarázdás hanglemezgyártás megindulásakor új sorszámozás indult 101-től, ahol az LP betűjel különböztette meg a lemezeket a korábbi azonos számoktól. Ez a számozás egyszerű sorszám és a kezdő év végén 165-ig jutottak el. 1957-től új számozási rendszert vezettek be. A normál lemezek régi számozásának megfelelően a lemezek tartalmától függően oly módon differenciáltak, hogy a bizonyos határok közötti számok egyben műfajokat, ill. műfajokat és azon belül méreteket is jelentenek. Ennek értelmében:

1001- mindenfajta komolyzene, de csak 30 cm-es átmérőjű lemezen
1500- „művész”, azaz szimfonikus és kamarazene, 25 és 17,5 cm.
2500- kórus (kivéve mozgalmi), mindenféle méretben
3500- szóló, mindenféle méretben
5000- mozgalmi, mindenféle méretben
6500- operett, mindenféle méretben
7000- tánczene és jazz, mindenféle méretben
10000- magyar nóta, mindenféle méretben.

A négyjegyű szám első tagja tehát műfaj-meghatározó, míg a következő három számjegy a műfajon belüli egyszerű sorszám.

Az 1967. évi számozási reform után a számjelzés műfajjelző szerepköre megmaradt, csak kibővült méretjelző résszel is.
A méretjelző rész az ötjegyű lemezszám első tagja. A szimbolikus jelentőségű 0 első tag esetén – ez jelzi a 25 cm átmérőjű lemezeket – a lemezszám csak négyjegyű. Az 1-essel kezdődő lemezszámok a 30 cm átmérőjű, teljes áru, a 9-essel kezdődő lemezszámok a 30 cm-es olcsó, ún. népszerű sorozatot, a 2-essel kezdődő lemezszámok a 17,5 cm-es átmérőjű extended play (EP) lemezek csoportját jelölik. (Az SP = single play számozásáról külön kell szólnom).

A lemezszám második tagja – az ezresek – jelzik a műfajt az alábbi módon:

1 = művész
3 = vers, széppróza
5 = mozgalmi
6 = operett
7 = tánczene, jazz
8 = népzene
0 = magyar nóta, cigányzene

A három utolsó számjegy a kategórián belüli folyamatos sorszám. Ez a sorszámozás azonban a méretektől függetlenül halad, pl.

13536 = 30 cm-es próza
3537 = 25 cm-es próza
23538 = 17,5 cm-es próza

Az ún. single play – a 17,5 cm-es egyszámos hanglemezek – először az L betűjelzést kapták, amelyhez kiegészítésként a szokásos műfaji megkülönböztetők is járultak. Ennél a lemezfajtánál az első perctől kezdve külön, folyamatos sorszámozás volt érvényben, 101-től kezdve. Az 1961-es lemezszámozási reform alkalmából az L betűjelzés a nemzetközileg szokásos SP jelzésre változott, mellette azonban már nem áll további műfajjelző betű. A sorszámozásban ez a változás a 121-ről 122-es számra való áttéréskor következett be. Ez a számozás haladt 999-ig, a számhatárok között ebben a lemezfajtában lényegében csak tánczene jelent meg. (Azért lényegében, mert pl. a 665-ös szám alatt Erkel Himnuszát és Egressy Szózatát találhatjuk)). Az egyéb műfajú SP-lemezek, műfajonkénti csoportosításban, a következő számok alatt jelentek meg:

SP 50000 = magyar nóta, cigányzene
SP 60000 = népzene, folklór
SP 70000 = tánczene (a 999-es sorszámról erre tért át a vállalat)
SP 80000 = művészlemez

Jelenleg ez a számozás van érvényben 1971 óta folyamatosan.

RENDKÍVÜLI HANGLEMEZTÍPUSOK:

Zömmel könyvek mellékleteként, ritka kivételként önállóan is megjelennek a szokásos hanglemeznél sokkalta vékonyabb, ún. fólialemezek és képes levelezőlapok is, zenei illetve irodalmi műsorral ellátva. Ezek a legkülönbözőbb tartalmúak, a betűjelzés csak megjelenési formájukat jelöli: F = fólia, ML és LML = Colorvox márkajelzéssel megjelent képes levelezőlap. Az F jelzésű lemezeknél 1967 előtt csak MG jelzésű matricaszám létezett.