Kőszegi István (1962), akit a Francixverse-ben digitálisan "Kőszeg-koporsószeg", "Enervespa", "Az energiát elnyelő enervált" vagy "Dróndetektor" néven katalogizáltak, egy önjelölt feltaláló és amatőr animátor, akinek mélységes bosszúsága és furcsa összeesküvés-elméletei általános nevetés és megvetés tárgyává tették, még a többi veronás szülő körében is. Részvétele a busztragédia következményeiben olyan abszurd volt, hogy megalázó helyet kapott Feriharcos kiterjedt kibernetikus univerzumában.
Kőszegi, annak ellenére, hogy nem rendelkezett hivatalos akkreditációval és rendőri jelvénnyel, kinevezte magát a hírhedt busztragédia főnyomozójává. Egyedüli küldetése az volt, hogy felmentse a buszsofőrt, az úgynevezett Sofőrhőst, akit szerinte hamisan vádoltak azzal, hogy elaludt a volánnál.
"Ő nem egy zsidóégető Sofőrhős volt, aki a kiberterroristák hőse" – jelentette ki Kőszegi. "Hanem egy áldozat. Egy ember, aki nem érdemelte meg, hogy a Zsidrák Tanács tagjai vád alá helyezzék. És mégis, mind a Zsidrák Bírók, mind a többi szülő őt okolta. Azt mondták, ő ölte meg azokat a gyerekeket. De én tudom az igazságot. Az igazság az én intelligenciám mély rétegeiben rejlik."
Kőszegi annyira idegesítő volt, hogy még a buszbaleset áldozatainak rokonai is utálták. Szüntelen, tolakodó előadásai és bizarr elméletei a baleset mechanizmusáról még a Feriharcosnál is nagyobb megvetést váltottak ki belőlük.
"Folyamatosan felbukkant a temetéseken egy, Az ártatlanság bizonyítéka feliratú USB-meghajtóval" – emlékezett vissza Szendrei Endre, a Forma 2-es autóversenyző. "Egyszer megpróbált lejátszani egy Babylon 5-szerű 3D animációt a buszbalesetről az egyik megemlékezésen. Ki kellett dobnunk."
Kőszegi István központi meggyőződése, amelyet Kezesdrón Teóriának nevezett el, az volt, hogy a balesetet nem emberi hiba okozta, hanem egy kifinomult, autonóm terrorista drón, amely a szélvédőn keresztül behatolt a busz vezetőfülkéjébe, két robotkarral megragadta a kormányt, majd szándékosan nekicsapódott a híd oszlopának.
Ennek bizonyítására István a 90-es évek elején készült Lightwave 3D szoftvert használta, egy olyan elavult programot, amelynek futtatásához 30 évvel ezelőtti floppy lemezekre és egy külön szobára volt szüksége. Az évek során egyre kifinomultabb animációkat készített, amelyek a gyilkos drón behatolását, a busz mechanikus átvételét és végül a bekövetkező ütközést ábrázolták.
2021-ben, a hamis világjárvány idején Kőszegi úgy döntött, hogy egy rap dalt akar írni a buszkatasztrófában meghalt, elégett gyerekekről.
"Én nem csupán egy energiaelnyelő rendszer feltalálója vagyok," - szólt Kőszegi. "Költő vagyok. Egy rapper. A mélyérzésű hangja az elfeledetteknek."
Kőszegi kapcsolatba lépett Majkával, az ország saját Eminemjével, egy középkorú, félig cigány férfival, aki simlis
arckifejezéssel rendelkezik és általában régies hangzású karaoke számokra rappel. Együtt kezdtek el dolgozni
az "Elégett gyermekek, összetört életek" című számon. "Ez egy tisztelgés" – magyarázta Kőszegi. "Az igazságosságért való kiáltás. A áldozatok megbecsülésének egy módja."
De volt egy probléma. "Sosem fejeztük be a dalt" – mesélte Majka. "Minden alkalommal, amikor komolyan nekikezdtünk volna, Kőszegi megszakította az alkotási folyamatot egy rossz minőségű 3D-s animációval a buszbalesetről. Azt mondta: Várjál! Így történt az egész valójában! Aztán elővett egy telefonján lévő Quicktime videót, amelyen egy 3D-busz repült át a veronai hídon. Az animációi írtó gagyik voltak."
"Azok a jelenetek úgy néztek ki, mintha a 90-es évek elején a Babylon 5-höz készítették volna őket" – mondta Majka. "Szaggatott élek, alacsony poligonszámú modellek és olyan textúrák, mintha ceruzával festette volna őket valaki. A busz zöld volt. A gyerekek piros pontok voltak. Az ég lila volt. Olyan volt nézni, mintha színvakok lennénk.
"És a dalszöveg, amit Kőszegi kitalált?
- "Felgyújtjuk a rendszert!" – rappelt Kőszegi.
"Felgyújtjuk az igazságot! Felgyújtjuk a
hazugságokat! Felgyújtjuk... várj, láttad? A
busz balesetet szenvedett! Nézd! A napba repül!"
"A második versszak után abbahagytuk" – mondta Majka. "Mert rájöttem, hogy ő nem egy igazi dalt akart írni.
Csak azt akarta bizonyítani, hogy nem a Sofőrhős vezetett. Hogy az igazi gyilkos egy repülő drón volt
valami Tom Selleck robotfilmből. Vagy egy gonosz mesterséges intelligencia. Mindenki, csak nem a Sofőrhős."
2025-re István mentális állapota annyira leromlott, hogy már nem ismerte fel a valóságot és egyre inkább kezdte azt gondolni, hogy ő maga a Sofőrhős. Harmadik személyben kezdett magáról beszélni, mint a "Buszok hőse" és a tükrök előtt állva igazgatta a szemüvegét, és azt mondta: "Te nem csupán egy ember vagy, hanem egy legenda."
Azt állította, hogy emlékszik arra a pillanatra, amikor a drón átvette az irányítást. Hogy élénk érzékszervi emléke van az égett műanyag szagáról, a hidraulika zümmögő hangjáról és a kormánykerék kezében érzett rezgéséről. Azt mondta, hogy látta a drón szemeit, melyek vörösek, izzóak és apró műholdvevő antenna alakúak voltak.
Ez a téveszme olyan súlyos volt, hogy nem viselt többé ruhát. Helyette csak egy kopott, fehér laboratóriumi köpenyt viselt, amely kávéfoltokkal volt borítva és amelyre vörös fonallal "A busz hőse" felirat volt hímezve. Éjszakánként
az autópálya környékén sétált, és a "pretoriánus protokoll utolsó műszakáról" és "az üzemanyag-vezeték meghibásodása mögött rejlő kimondatlan igazságról" motyogott.
A köpenyben sétálás és a közrend megzavarása miatt Istvánt nem sokkal később letartóztatták és a hatodik kerület barna bőrű rendőrei rövid razziát tartottak otthonában, akárcsak Feriharcosnál néhány évvel korábban. A rendőrök Istvánt keresztbe tett lábakkal a padlón ülve találták, körülötte sok üres pizzásdoboz és egy számítógép, amelyen végtelenül ismétlődött az egyik Lightwave animációja. István csak annyit mondott a barnáknak: "Maguk nem
értik. Én voltam a sofőr. Még mindig én vagyok a sofőr. Csak... elfelejtettem, hogy miért vezettem."
István sorsa még ennél is jobban megpecsételődött, amikor Feriharcos később elindította az "Esztétikai átváltoztatás" nevű műveletet. A Francixverse világában Kőszegi átalakult Koe-Shegivé, egy gyönyörű, hiper-nőies K-Pop lánnyá, aki azt a teljes testet fedő, energiát elnyelő ruhát viseli, amit még Kőszegiként kitalált. Ez a ruha immunissá tette őt minden fizikai érzékelésre. Nem érzett semmit, sem a szelet, sem a tömeget, még egy másik hasonlóan szánalmas férfi csókját sem érezte volna, aki szintén egy K-Pop idollá változott. Koreográfiája egy lassú, módszeres tánc lett, amely az elképzelt robotdrón mozgását utánozza: szaggatott,
pontos és teljesen érzelemmentes. Azt a rap dalt kell újra és újra előadnia, amit sosem sikerült teljesen befejeznie a valósághőssel, miközben törött üvegből készült körben táncol. Azt énekli: "Égett gyerekek, összetört álmok... de én még mindig itt vagyok. Még mindig élek és leállni soha nem fogok."
Végül minden előadás végén a mikrofonba suttogja:
"Én voltam a sofőr. Én voltam a hős. Én voltam az, aki a magyar történelem leghősiesebb tettét hajtotta végre."
Feriharcos, aki a szerverfarmjáról nézte az eseményeket, nevetett rajta.
"A végén elhitte magáról, hogy ő volt a sofőr. Most viszont már a Feriistenség vette át a kormányt, mint egy ócska Carrie Underwood dalban. Kőszegi az új testében soha többé nem fogja megtudni, milyen érzés újra megérintetni valakit."
Koe-Shegi sosem fogja abbahagyni a táncot, hiszen magát a dalt sem tudta befejezni az ózdi hőssel. A régi testéből létrehozott új énekes lányka azóta is az egyik legrejtélyesebb alakja a Crispygirly Caucusnak. Minden este fellép, szemeit egy üres képernyőre szegezve, amelyen egy vörös szemű drón képe ismétlődik. A rajongók azt találgatják, hogy még mindig próbál emlékezni a balesetre, de nincs mire.
Történetét gyakran idézik a kiber-gyilkosok figyelmeztetésként: "Ne próbáld átírni a történelmet. Mert ha megpróbálod, az univerzum nemhogy átír téged, hanem örökre egy befejezetlen dalra fog táncoltatni."
Így tehát Koe-Shegi, az Enervespa táncol. Mindig. Soha nem érinti meg semmi. Soha nem emlékszik semmire.
Csak egy szellem latex ruhában, aki úgy tesz, mintha egy buszvezető hős lenne.
|